VADÁSZAT KUTYÁVAL

A jó vadászkutya felbecsülhetetlen érték a vadászaton, legyen az apró vagy nagyvad, netán kotorékozás. A vadászkutyák tenyésztése igen nagy felelősséggel jár, hiszen nagyon fontos az ősi tulajdonságok megőrzése, például a vadászhajlam. Külön kutyafajtára itt még nem térnék ki, mert egy jó vizsla, kopó vagy terrier is kiváló munkát tud nyújtani.

A vadászkutyáknak vadászatokon nagy szerepük van a teríték növelésében és eredményességében. A vadászoknak ismerniük kell az egyes vadászkutyafajtákat, az ezek kiképzésének, nevelésének, tartásával kapcsolatos alapvető tudnivalókat, és nem utolsó sorban a vadászati kynológia etikát, természetvédelmet és gazdasági jelentőségét, például vérebmunkánál több 100 000 Ft is lehet a ,,tét”. Apróvadtelepeknél a tavaszi kotorékozás, a predátorok gyérítésében játszanak óriási szerepet. Apróvad vadászaton a kutya munkája minimum 20-30%-kal növeli a sikert.

A vadászaton a vadászati etika írott és íratlan szabálya, valamint az 1996. évi LV törvény 29. paragrafus (2) kimondja, hogy „ A vadász köteles az általa sebzett vagy az egyébként súlyosan beteg vadat annak elejtése céljából felkutatni. A vadat – kímélete érdekében – gyors és azonnali halált okozó lövéssel kell elejteni. ” A többször módosított 30/1997.(IV.30) FM rendelet 14. paragrafus (1), erről így rendelkezik: „ A sebzett vadat addig kell keresni, amíg megtalálására esély van. Nagyvadra leadott lövésnél akkor is utánkeresést kell folytatni, ha a helyszínen sebzésre utaló jelek nem találhatók. ”

A munkavizsgákon és a versenyeken való megmérettetések, nagyon fontosak a vadászkutyák képességeinek felméréséhez. Valamint a tenyészértéket is növelik, és az esetleges hibákra is rávilágít. Vadászainknak meg kell érteniük, hogy a vadásztudomány szerves részét képzi a vadászkynológia. Erre jó példa, hogy a vaddisznók túlságosan elszaporodott állományának az apasztása sokkal eredményesebben kivitelezhető, jó disznós kutyákkal. Azonban helytelen vezetéssel a legjobban idomított vadászkutya is használhatatlanná válik, igen rövid idő alatt.

(kiképzése, bevezetése)

Két részre kell osztani a kiképzést:

- Tisztaságra szoktatás

- Helyhez szoktatás

- Hívónévhez szoktatás

- Előreküldés

- Pórázon és szabadon követés

- Ültetés

- Fektetés

- Lábhoz kerülés

- Helyben maradás

- Helyre visszaküldés

- Tárgybehozás

- Hangadás parancsra

- Tiltószó

- Dicsérőszó

- Viselkedés és egyéb követelmények.

Ez után ismertetem, hogy milyen feladatokra kell egy mindenes Welsh-terriert kiképezni:

A továbbiakban egyes vadászati részfeladatokat ismertetem, amelyek egy más fajtájú kutya kiképzésében is jó segítséget nyújthat, de én a Welsh-terrierre helyezem a hangsúlyt.

Ez pedig nem jelent mást, mint a sebzett vad kicsapázását, a még élő állítását, jelzését és csaholását. A dermedten talált vad „ dermedtre ” csaholással jelzése. Bármilyen általunk kiválasztott, egészséges vad csapájának követése. Itt megemlítenék egy vérebes idézetet, amely minden utánkereső kutyára érvényes:

A vadász szempontjából az a lényeges, hogy a kívánt csapát az eb felvegye, arra koncentráljon és azt kitartóan kövesse, lehet az sebzett szarvastól, disznótól, vagy egészséges vadtól. A meleg vagy akár több órás csapát is követni kell a kutyával.

A Welsh-terrier csapázó ebbé való nevelésének az indokai. Egy sportvadásznak vagy egy hivatásos vadásznak nagy segítség egy ilyen kis kutya használata, nem sebez annyi vadat, hogy egy véreb tartása indokolt legyen, és azt rendszeresen foglalkoztatni tudja (20-25 keresés 1 évben). Másrészről egy szarvasra, dámvadra jól dolgozó vérebet nem kockáztatják disznóra. Amennyiben őzet csapáznak vérebbel, az ronthatja a későbbi gím,- dámszarvas és a vaddisznó csapájának követési esélyeit. Ez annak tudható be, hogy az őz szaga sokkal intenzívebb és a vérebet jobban motiválja. Ezért a vadásznak nagyon jó oka, ha mindig kéznél van egy jól csapázó kutya. Ez különösen nyáron nagy hőségben, zivataros időjárás alkalmával nyer jelentőséget, amikor nem célszerű órákat várni, addig, amíg meghozzák a vérebet. Tapasztalatom szerint a Welsh-terriernek minden csapán dolgozni kell, amire rátettük, ezért képzési menete ehhez igazodik. Nem specialista, mint a véreb, bár egyes egyedek igen.

Még mindig él az a tévhit, hogy kevés kutyafajta, illetve egyed képes a vércsapázásban kielégítő teljesítményt nyújtani. Az igaz, hogy a vércsapázásban a vérebek és a tacskók a bajnokok. De jó kiképzés estében más kutyafajta is képes a teljesítményre. A létért való küzdelemben szelektálódott ki a kutya kiváló szaglóképessége, finom hallása stb. A kutya kb. 25 millió szagingert képes felfogni. Ez a kutyának veleszületett képessége, erre jó példa, amikor őz, szarvas, vagy vaddisznó szimatát érzi és azt jelzi a vadásznak, a magaslesen.

De nem elég, ha egy kutya jó orrú, annak jó csapázó készséggel is kell rendelkeznie, mely szintén örökletes tulajdonság. A kutyák között ebben a tekintetben találjuk a nagyobb különbséget ,,Gyakorlat teszi a mestert!”. Megfelelő alkalmat kell biztosítani a csapázó eb számára. (A Magyar Véreb Egylet múlt évi felmérése alapján, Magyarországon 70 vérebvezető összesen 734 sebzett nagyvadat talált meg jól képzett kutyájával. Ennek húsértéke 43 millió forint, trófeaértéke 69 millió forint volt.)

Aki teheti a véreb kiképzéssel egyenlőket alkalmazza a kiképzésnél. Amennyiben lehetséges akkor egészséges vad hidegcsapája, a mesterséges vércsapa, majd sebzett vad vércsapájának a követése a feladat.

Gyakorlat mesterséges vércsapán, csapafektetés és a csapa kidolgozása.

A mesterséges vércsapán való gyakorlásra helyezzük a hangsúlyt. Ez a gyakorlás jó felkészülést ad a későbbi munkához.

Készítsünk egy olyan könnyű fapapucsot, melyet úgy fel tudunk erősíteni, hogy azokkal akár egy-két kilométert is képesek leszünk gyalogolni. A fapapucsra a szarvas vagy disznócsülök jól felerősíthető legyen. Szerezzünk be egy műanyagflakont, amibe a vért tudjuk tárolni és a csapa fektetés folyamán, ezt kicsepegtetjük. Néhány kavicsszem segíthet, vagy a vér ne alvadjon meg, így könnyebb a csapa fektetése. A csapa végére művadat helyezzünk el.

A nagyvad zsigerét és vérét is felhasználhatjuk a csapa fektetésénél. A szélirányra nagyon figyelni kell, ne szembeszéllel csapáztassunk. A fiatal, rutintalan kutyának ne készítsünk hosszú csapát, hogy a kutyát mindig sikerélmény érje. A legjobb csapázási mód a vonszalék készítése zsigerből, ez a legjobb lecke a tanítványnak.

A lefektetett csapát megfelelő idő után dolgoztassuk ki az ebünkkel (legalább 3 óra múlva), de később lehet ez akár 15-16 órás is.

A kutya mindig vezetéken dolgozik, ha túlságosan húz a csapán, akkor növeljük a csapa kezdési idejét, ne 3 óra múlva dolgozzuk ki, hanem 10 óra múlva.

Természetesen az időjárás is befolyásolja a munkát, hófúvás, erős napsütés, valamint a talajviszonyoknak is szerepe van a csapa kidolgozásában.

Az eb a súlyos beteg vadat élve találhatja a csapa végén. Ezt ebünknek kitartó állóra csaholással kell jeleznie. Ha a vad az ember közeledtére ismételten felkel a sebágyából, és ismételten menekül, a kutyát hajszára engedhetjük. A Welsh-terrier az őzet képes lerántani, a szarvast jobb, ha csak jelzi, a disznóval nehéz dolga van. Az állóra csaholásból már következtethetünk a vad helyére, állapotára is.

Ragadjunk meg minden alkalmat a dermedtre csaholásra, ha a kutya már ismeri az ,,ugass” vezényszót. Jó, ha a vad csülkével a kutya felé legyintünk, vagy a vadat mozgatjuk, ilyenkor az automatikusan kiválthatja az ugatást. Még a zárttorkú kutyát sem szabad hagyni.

A csapázó eb felszerelései:

Munka közben a vezetéket az eb hasa alatt vezetjük át, hogy ne húzza a nyakát.

Parancsra a megadott terepet kutassa át. A megtalált vaddisznót ugassa, a kis ragadozókat fujtsa le, vagy szorítsa a fára. Apróvadas területen, szárazon és vízen egyaránt kajtassa a szőrmés és szárnyas apróvadat. A teljesen friss csapára találna, csaholva verje fel, lehetőleg puska alatt a vadat. A kajtatás történhet légszimat alapján is. A jelzést itt is csaholással kell a vezető tudtára adni. Itt a vadat hajtsa fel lőtávolságon belül. Elvárható a Welsh-terriertől, hogy a fácánkakastól a macskáig mindent apportírozzon. Nyulat ne akarjunk vele behozatni, azért menjünk magunk (márahol van nyúl).

A lényeg a vadász és kutyája összhangja. Ez a fajta nagy rátermettséget és kiváló képességet mutat, könnyen elsajátítja a feladatokat. 1,5-2 éves kora előtt nem ajánlom apróvad vadászatra vinni. A bevezetés a rendszeresség és fokozatosság elvén alapszik. Egyszerű feladatokkal kezdjünk, mint például egy szajkót bedobunk egy nádasba vagy sűrűn fedett helyre, és azt hozatjuk el kutyánkkal. Lényeg, hogy a kutya ezen a téren is a sikert érezze meg. Ezt a gyakorlatot napközben többször megismételhetjük, de ne tartson 15-20 percnél tovább, nehogy az ebünk megunja.

Következő gyakorlat a fiatalosba befutó fácánkakas nyomára tegyük rá a kutyánkat, és kerestessük. A felvert fácánt, lőjük le és kerestessük meg kutyánkkal. Ha nem venné fel a madarat, akkor ültessük le és adjuk a szájába a fácánt és hozatassuk egy darabon. A dicséret ne maradjon el. Idővel alig várja a keresést, kajtatást. A szőrmés ragadozó lefojtása és behozása is nagyon fontos, például a macska. Ne vegyük el tőle rögtön, had élvezze a helyzetet. Egy kis idő múlva apportírozzunk a szőrmés dúvaddal is. De készíthetünk vonszalékot is, ami nagyon jó tanulási lehetőség.

Egy rutinos kutya mellett ebünk kiváló kajtató lesz. De nagyon fontos, hogy nekünk is megtartsa a kontaktust, a kezünkben legyen. Ha ez sikerül, akkor nyert ügyünk van. Abban az esetben, ha egy nyúlra vagy bármi másra beugrana, azonnal ültessük, vagy egy időre vegyük pórázra. Esetleg a csiptető használatára is szükségünk lehet, de evvel nagyon óvatosan kell bánni, nehogy az ellenkező hatást érjük el, és esetleg féljen a vadtól a kutyánk. A csiptető egy elektromos nyakörv, amely először egy sípjelet küld a kutyának, amit a vezető távirányítóval irányít. Ha a kutya nem hajtja végre a feladatot, akkor egy áramütés észre téríti, persze ez először ne legyen túl erős.

Ezt csak azután kezdjük mikor a Welsh-terrier, már ismeri a lőtt és sebzett disznót egyaránt. Más disznós kutyákkal is szívesen vadászik. A vadászaton a disznót ugassa, hajtsa, de ne akarja lefojtani. A gyorsaság, fordulékonyság nagyon fontos a szederindás sűrűk hajtásánál. A disznóra vakon rárontó kutya a vadásznak nem érték, ezek hamar áldozatul esnek a támadásnak. A disznót ugatni és állítani kell a kutyának. Ilyenkor a vadásznak nő az esélye a vad elejtésére. Persze 1 kutya egy kondával nem tudja felvenni a versenyt, a párban dolgoztatásnak óriási szerepe van. Ha a disznók elindulnak, akkor az őket csaholó kutya jelzi a menekülés irányát, tempóját, ami szintén nagyon fontos. A rutinos kutya képes a vadász felé terelni a disznókat, ha jó a szelünk. A disznó szeret széllel szembe menekülni. A kutya előtt lőtt disznó növeli a kutya vadászkedvét, de nem szabad megengedni, hogy kikezdje a vadat. A Welsh-terriernek vaddisznóhajtásban, az őz, muflon, gímszarvas, dám iránt közömbösnek kell lennie. Ezt sok esetben nagyon nehéz elérni. De meg kell azt is gondolni, hogy egy disznós rész lekerestetése elegendő-e a hátralévő idő. Volt rá példa, hogy a kutya elől a disznó egy nagyobb kiterjedésű sűrűbe húzódott át és ott úgy mozgott, hogy alkonyatig nem került lövésre. A vadászok a kutyákat a sötétedés előtt nem tudták kihívni a disznóktól, azok megviselten csak reggel jöttek be a vadászházhoz.

Ezt már egész kölyök korában el kell kezdeni, akár 12 hetesen, de meleg nyári időben célszerű. A fajta a vizet nagyon (ösztönösen) kedveli, egy-két egyed kivételével (ők a specialisták), például csak kotorékra lehet őket használni, ez is előfordulhat, de nagyon ritkán. Dobjuk a vízbe a tárgyakat, amiket szívesen hoz ki. Fokozatosan nagyobb távolságra dobjuk. Amikor kutyánk úszni kezd feltétlen legyünk mellette. Ugyanis némelyik kutyának nehezen megy az úszás, ilyenkor a farkánál fogva meg kell emelni, és a többi már megy magától.

Ha a kutya már jól úszik, akkor nádas foltokba dobhatjuk az apporttárgyat, és elhozásra bíztathatjuk. A kutyát vízbe dobni szigorúan tilos! Az egész vízi kiképzést elronthatjuk. A Welsh-terrier hasznos segítség lesz a lőtt kacsák, pézsmapockok apportírozásában. Ugyan azt a tevékenységet kell végezni, mint szárazon csak vizes környezetben.

Az agancsozásban is jó szolgálatot tesz a kutya. Összeszedi az elhullott, valamint levetett szarvas és őz agancsot. Az agancsok gyűjtésének vadgazdálkodási jelentősége felbecsülhetetlen. A vadgazda képet kap az állomány minőségéről, korosztály viszonyokról. Sok esetben évekre visszamenőleg be lehet egy-egy bika vagy bak levetett agancsát gyűjteni. A csúcs, ha mindezt párba találjuk meg. Ezzel a „ vadászati móddal ” többnyire a hivatásos vadászoknak kell foglalkozni. Óriási előnye, hogy a vad nincs elviselhetetlen zaklatásnak kitéve, ellentétben a csoportos kutya nélküli agancsszedők tevékenységével. Tanításánál jó módszer az aganccsal történő apportírozás.

Az eddig leírtakkal nem azt akarom mondani, hogy minden vadász tartson Welsh-terriert, hiszen nagy terítékű apróvad vadászatokon a vizslának több szerep jut. De egy 10-15 puskás vadász vadászatán tökéletes segítséget tud nyújtani, emeli a vadászat sikerét.

A róka és egyéb kis ragadozók ugratása a kotorékból, vagy azok lefojtása és felszínre hozása.

Borz esetében: heves támadással végkatlanba szorítása, leásásig helybenntartása és kitartó csaholása.

Apróvadas vadászterületen szolgálatot teljesítő hívatásos vadász, nem láthatja el a feladatát maradéktalanul, jól képzett kotorékebek nélkül. Tartása a termetéből adódóan nem sokba kerül. A hívatásos vadászokon kívül az szerezzen magának kotorékebet, aki a szó igazi értelmében szereti a vadászatot. De nélkülözhetetlen egy vadásztársaság gazdasági érdekeinél is. A róka elejtésének évszázados módszere, a ma már szinte elfelejtett ugratás.

Remélhetőleg egyre elterjedtebb lesz.

Nagy előny, ha a kis Welsh-terrier műkotorékban születik, ott nevelődik, játszik és azt természetes otthonának tartja. Az így nevelkedett kutya, mentes minden gátlástól, amely más kutyákban esetleg meg van.

Az idősebb kutya is teljes értékű kotorékeb lesz, ha adunk számára elég gyakorlási lehetőséget a műkotorékban. A Welsh-terriernek már kölyök korában fel kell szítani a dúvaddal szembeni támadó kedvét, eleinte a föld felszínén ketrecbe zárt patkánnyal, üregi nyúllal stb. Ezt követően térhetünk a műkotorékban való munkára. Ezért korán erejének megfelelő ellenfelet kell biztosítani a számára. Először fehér egér, patkány, majd süldő macska, kifejlett macska és végül róka. Ügyeljünk arra, hogy a kutya ellenfelét kedvező pillanatban torokfogással fojtsa. A műkotorékba is a torokfogást erőltessük. A borznál óvatosságra kell nevelni a kutyát, ne fojtson. A borz esetében a kutyát arra kell bíztatni, hogy a végkatlanba szorítsa a borzot, és ott kitartóan ugassa. A műkotorékozásnál azonnal be lehet avatkozni, ezért ez nagyon jó gyakorlásnak számít a majdani éles bevetéshez. Célszerű egy macskát, olyan természetes kotorékba tenni, mely szükség esetén könnyen feltárható. A kutya szemeláttára leeresztett macska után, hevesen bújik, ugrat vagy fojt. Ugratásnál lőjük le a macskát, hogy a kutya lássa munkája eredményét. Ilyen gyakorlások mellett a természetes kotorékba jó sikerrel vadászhatunk a kutyánkkal. 2 éves kora előtt ne engedjük természetes kotorékba.

Fontos megjegyezni, hogy 2 kutyánál többet ne tartsunk egy kennelben. Kettőt is csak abban az esetben, ha együtt nőttek fel és különböző neműek.

Csak akkor kezdjük el a kutyával a természetes kotorékban a vadászatot, ha minden szempontból felkészített a kutyánk. Mindig gondoljunk a kutya biztonságára. Először egy tapasztalt kutya legyen a fiatal rutintalan kutyánk mellett. A felderítést az öreg kutyára bízzuk. A kölyökrókák felszínre hozását már a fiatal kutya végezze. Két részre kell választani a kotorékozást a téli koslatási időben történtekre, amely december közepétől február végéig tart, valamint a kölykezési időben történő kotorékozás, amely áprilstól júniusig tehető. A téli kotorékozásnál (koslatási időben) a róka 90%-ban ugrik a kotorékból és ilyenkor a kutya sem sérül annyira. De egy kotorékból akár több ,,szerelmes” rókát is elejthet a jó kezű vadász. A tavaszi kölykezésnél a szuka róka 99%-ban nem ugratható ki a kotorékból, ugyanis nem szívesen hagyja ott a kölykeit. A sikerélmény ott is nagyon fontos a kutyának, mindig neki kell győzni. A lefojtottat hozza ki a kotorékból, az ugrasztottat lőjük le, és hagyjuk, had birtokolja a zsákmányt az ebünk. A terepviszonyokat mindig figyelembe kell venni. Az ásást néha nem kerülhetjük el. Egyszerre két kutyát ne engedjünk a kotorékba, mert esetleg össze is verekedhetnek vagy netán le is fojtják egymást. De egyes esetekben ez alól is van kivétel, de ezt nem lehet ajánlani a gyakorlatban.

Itt szeretném felhívni a pedző használatára a figyelmet. Ami, a kutya vagy jobbik esetben a dúvad jelenlétét jelzi előre. Ezt a kis botot először a kotorék bejáratába helyezzük el, akkor már előre felkészülhetünk a lövésre. A kotorékebnek a kínérzettel történő tanítást nem lehet alkalmazni, a többszöri játékos tanítás a célszerű. A műkotorék végkatlanába tegyünk egy tuskót, ami körül körbe tudnak menni az ellenfelek, mert ez nagyban segíti az ugratást.

A fogóvas és a villásfa használatára lehet, hogy szükség van a természetes és mesterséges kotorékban egyaránt. Ritkán, de előfordulhat, hogy ránk esteledik. Ilyenkor a magára hagyott kutyának a kijáratnál, hagyjunk egy pokrócot vagy más számára ismerős ruhadarabot.

A megfáradt kutya, ha kijön a kotorékból, a gazdit keresi, és ha azt nem találja, akkor az ismerős szagot árasztó holmira fog telepedni, megvárva a gazdi érkezését. Ennek akkor van jelentősége, ha a kutyát a kotorékba hagyjuk másnap reggelig. Reggel viszont feltétlenül ellenőrizzük a kotorékot. Fontos, hogy kotorékvadászatra mindig vigyünk magunkkal segítőt, mert előre nem lehet tudni, hogy milyen kimenetelű lesz a vadászat.

A róka párzása decembertől márciusig tart, főidő január 15.-től február 15.-ig, kölykezés februártól májusig tart, főidő márciustól áprilisig. Ezen kívül erős, nyirkos időben található esetenként a róka a kotorékban. A Welsh-terriert tulajdonképpen a róka ugratására tenyésztették ki. Ezek a típusú Welsh-terrierek a végkatlanba szorított rókát nem fogják meg mindjárt, ahol érik, hanem a kedvező pillanatban bevágódnak melléje a katlanba, úgy, hogy a kutya farával a róka fejét, elejét a kotorék oldala felé préseli, majd igyekszik fogni. Ilyenkor, ha a róka azonnal nem ugrik, hevesen körbefordulnak többször is. Ilyen esetben a róka legtöbbször ugrik. Az ugrató Welsh-terrier is fojt abban az esetben, ha a rókán torokfogásra nyílik lehetőség. Ez a kutya az ideális a vadásznak, nehezen sérül meg, egész nap lehet vele dolgozni. De egyes esetekben még a legjobb kutya sem boldogul a rókával, mert az helyzeti előnyben van. Ilyenkor az eb kénytelen kitartóan csaholni és ez esetben szükség van az ásásra. A kotorékozásnál két egyforma eset nincs. Legszebb vadászati mód a koslatás idején ugratni a rókát. A kölyöknevelésnél inkább rókairtásról van szó, mint a róka sportszerű vadászatáról. Az aknaásás mindig a kutyára és nem a dúvadra történjék.

Párzás július-augusztus, kölykezés január- március, kotorékban tartózkodás nappal, egész éven át. A kifejlett borz nem ugrik, mert a kotorékban érzi biztonságban magát. Lefojtása nem lehet feladata a kotorékebnek, annak ellenére, hogy van erre is példa. Egy 15-20 kg-os borz bármelyik kotorékebnél lényegesen erősebb. Alig sebezhető, kitűnően védekezik. A vakon támadó kutyát képes lefojtani vagy halálos sebesülést okoz a kotorékebnek. Nagyon jó kotorékkutyák vesznek így oda. A borzzal szemben az a kutya az eredményes, amelyik erélyesen támad, de nem fog és jól védekezik. (Az ilyen kotorékebek nagyon ritkák) Kitartóan csaholja a végkatlanba, de ne fojtsa, az a lényeg! A borz esetében az ásás alig elkerülhető.

A vadmacska (védett) és a házimacska a kutya elöl, jól ugrik. Nagyon lényeges, hogy az ember jelenlétéről ne szerezzenek tudomást, mert ellenkező esetben hosszú föld alatti harcra kerülhet sor. Egyéb kisragadozók, vidra (védett), nyest, nyuszt, menyét, hermelin, görény szintén előfordulhat a kotorékban, de ezek azonnal menekülnek a kutya elöl. Jelenlétükre csak ritkán számíthatunk. Ahol üregi nyúl él ott előfordulhat, hogy a róka- és borzkotorékot is lakják. Ez esetben a üregi nyúl saját méretének megfelelően kaparja tovább és a visszakotort földdel beszűkíti a nagy járatot. Ilyen helyen előfordulhat, hogy a kutya kitartóan csahol, leásáskor azonban nem találunk semmit. Ritkán, de előfordulhat, hogy koboreb veszi be magát a kotorékba. Ez a nyomokból, vagy a kutya morgásából kiderül. Ilyen esetben ne engedjük be a kotorékebet, hanem más úton távolítsuk el.

A kotorékozás során szükséges felszerelések:

Ha a kutya magától nem bújik be a kotorékba, akkor a legcsekélyebb erőszakot sem szabad alkalmazni.

Ne engedjük a kutyát a kotorék felett szaladgálni.

A zsákmányt ne rögtön erőszakkal vegyük el a kutyától, hanem had örüljön a zsákmánynak.

A kotorékebet naponta egyszer, este etessük, munka közben csak vizet itassunk vele. Egyszerre csak egy kutyát engedjünk a kotorékban dolgozni.

A kotoréknál a rossz talajviszonyokat előre mérjük fel, és ennek függvényében döntsük a munka elkezdéséről.

Jó széllel közelítsük meg a kotorékot.

Amikor leírtam az ideális mindenes Welsh-terrierrel való kiképzési módszereket, akkor igyekeztem a magyarországi vadászati viszonyokhoz alkalmazkodni, a változatos terepmunkához. A Welsh-terrier csapázó, kereső-kajtató és kotorékozó munkája kiválóan hasznosítható, megfelelő vezetés mellett. Az a lényeg, hogy az ebünket minél sokoldalúbban dolgoztassuk. Sajnos a magyar vadászok csak disznós és kotorékkutyaként ismerik a Welsh-terriert, de valaki még így sem. Ezen a tényen szerettem volna egy kicsit változtatni.